[ Pobierz całość w formacie PDF ]
mi más, vádbeszéd, elhaló hang vádaskodik, engem vádol, valakit vádolni kell, valakit találni
kell, bqnösre van szükség, gaztetteimrQl beszél, a fejemrQl beszél, azt mondja, hogy az én han-
gom, azt mondja, megbánást mutatok, hogy megbüntetnek, még keményebben, mint ahogy
megbüntettek, hogy ki akarok menni innen, fel akarom adni magam, áldozatra van szükség, csak
fülelnem kell, a hang megmutatja rejtekhelyemet, megmutat engem, milyen a rejtekhely, hol az
ajtaja, ha van ajtaja, hol vagyok én, és mi van köztünk, miféle szárazföld, tenger-e vagy hegység,
és a követendQ utat, hogy elmenjek, kiszökjek, feladjam magam, és eljussak oda, ahol suhog a
bárd és mindenkire lesújt, aki innen jön, nem én vagyok az elsQ, nem én leszek az elsQ, majd ra-
bul ejt, másokat is rabul ejtett, majd megmondja, hogyan csináljam, hogyan keljek fel, hogyan
mozogjak, olyan testként, mely ismeri a kétségbeesést, így gondolkodom, úgy hallom, ilyenfor-
mán gondolkodom, hazugság az egész, nem engem hívnak, nem rólam beszélnek, még nem ke-
rült rám a sor, másvalakin van a sor, ezért nem tudok mozdulni, nem érzem a testemet, még nem
szenvedek eléggé, még nem került rám a sor, annyira még nem, hogy mozogni tudjak, testem le-
gyen, fejjel, hogy megérthessem a dolgokat, szemem legyen, hogy lássam az utat, csupán hallok,
de nem értek semmit, nem tudom kihasználni, amit hallok, hogy elmehessek, ne legyen mit halla-
nom többé, nem hallok mindent, errQl lehet szó, nem hallom meg a fontos dolgokat, nem rajtam a
sor, persze, éppen a topográfiai és anatómiai részletek nem jutnak el hozzám, de, mindent hallok,
bizonyára mindent hallottam, mit számít az, ha nem rajtam a sor, a megértés sora, az élet sora, a
saját életem sora, a hang ezt nevezi életnek, az utat, innen az ajtóig, ennyi az egész, itt hallom,
vajon mindent elmondott-e, a hosszú idQ alatt, biztos mindent elmondott, de nem rajtam a sor,
67. oldal
hogy tudjam, mit, hogy tudjam, ki vagyok, hol vagyok, és mit tegyek, hogy ne legyek ez többé,
ne legyek itt, igen, érthetQ, hogy másvalaki legyek, nem, ugyanaz, nem tudom, hogy elinduljak az
életbe, útra keljek, megtaláljam az ajtót, a bárdot, talán kötélen lóg, a nyakamnak, a torkomnak, a
hangszálaimnak, vagy ujjakat, szemem lesz majd, meglátom az ujjakat, csend lesz, talán zuhanás,
megtalálni az ajtót, kinyitni, zuhanni a csendbe, nem én leszek az, én itt maradok, vagy ott, in-
kább ott, sohasem én leszek az, már mindez lejátszódott, elhangzott és újra elhangzott, az indulás,
a felemelkedQ test, az út, színesben, az érkezés, az ajtó kinyílik, bezárul, sohasem én voltam az,
nem mozdultam, füleltem, biztos beszéltem, miért tagadnám, végül is, semmit sem tagadok, azt
mondom, amit hallok, azt hallom, amit mondok, nem tudom, egyik vagy másik vagy mindkettQ,
ez három lehetQség, ezekrQl az utazókról, ezekrQl a mozdulatlan lényekrQl szóló történetek tQlem
valók, így bizonyára roppant öreg vagyok, vagy az emlékezet mqködik rosszul, ha tudnám, hogy
éltem-e, élek-e, élni fogok-e, az mindent leegyszerqsítene, de nem lehet tudni, ez benne a csel,
nem mozdultam, mindössze ennyit tudok, nem, mást is tudok, nem én vagyok ez, mindig elfelej-
tem, újra kezdem, újra kell kezdeni, nem mozdultam innen, folyton történeteket meséltem ma-
gamnak, alig figyelve rájuk, másra figyelve, másra leselkedve, néha tqnQdve, hogy honnan ve-
szem Qket, talán jártam volna az eleveneknél, vagy Qk jöttek el hozzám, és hol, hol tartom Qket, a
fejemben, nem érzem a fejemet, és mivel mondom el Qket, talán a számmal, lásd mint fent, és mi-
vel hallom meg Qket, és blablabla meg blablabla, ez nem lehetek én, vagy nem figyelek, hiszen
annyira megszoktam, már figyelmetlenül csinálom az egészet, vagy mintha máshol lennék,
messze, nem vagyok itt, rajta a sor, aki nem beszél és nem is fülel, akinek nincs sem teste, sem
lelke, neki valami más van, biztos van neki valamije, valahol lennie kell, csendbQl van Q, igazán
kedves elemzés, a csendben van, Qt kell megkeresnünk, Q kell hogy legyünk, róla kell beszélni,
de nem beszélhet, akkor én abbahagyom, én leszek Q, én leszek a csend, én leszek a csendben,
majd újra egyesülünk, a története, amelyet el kell beszélni, de nincs története, nem szerepelt a
történetben, nem biztos, a saját történetében szerepel, elképzelhetetlenül, kimondhatatlanul,
mindegy, meg kell próbálni, régi történeteim között, melyeket a jó ég tudja, honnan ismerek,
megtalálni az övét, biztos köztük van, az én történetem lehetett, mielQtt az övé lett volna, majd
[ Pobierz całość w formacie PDF ]