[ Pobierz całość w formacie PDF ]
És te még képes vagy ezt a számot a fejedben tartani!
Biztosan mindennap kétszer is utána számolsz, hogy pontosan
megvannak-e a kisördögeid! És persze nem feledkezel meg a
szobád sarkairól sem!
Abelone nem hagyta, hogy ilyen könnyen félbeszakítsák.
Én nem gúnyolódnék a helyedben, Benedek! Inkább
meggondolnám, hogy a két pogány gyereken keresztül máris
hány furakodott be közénk! Mindenütt ott vannak már&
Ne veszítsd el a fejed! Még belebolondulsz. Olyan a szí-
ned, mint a fQtt ráké!
El kell menniük! Azonnal!
Soha! Soha! mondta Benedek és fölállt. A kislányt
egyébként minden bizonnyal már régesrég megkeresztelték.
Azt meg honnan tudod? Az utcán találtak rá, nem igaz?
Az anyja nem lehetett más, csak egy utcalány!
Silje elQtt megjelent Tengel húgának az arca. Tiltakozni
akart, de Abelone félbeszakította.
Te csak maradj csendben! Mindenki tudja, miben töröd a
fejed. Ha most azonnal nem lesznek megkeresztelve, akkor&
Még nincs új papunk avatkozott közbe csendesen
Maria.
Akkor elhozzuk a szomszéd egyházközségbQl. Édes Iste-
nem! Nem is értem, milyen életet éltetek ti addig, amíg én nem
jöttem! A Bekkemark családhoz ma megy a pap. Az öreg hal-
doklik. Majd elküldjük érte a legényt.
És úgy is lett. A gyerekeket szépen felöltöztették. Dagot
betakarták az aranyszállal átszQtt sállal. Abelonét majd megette
a sárga irigység. A kicsi Sol pedig borzasztóan büszke volt a
ruhára, amit Grete szQtt és hímzett neki erre az alkalomra.
Fehér abrosszal terítették be az asztalt, közepére karos
gyertyatartó került. A keresztvíznek pedig a legszebb ezüstku-
pát készítették elQ. Ennek ellenére a keresztelQ nem sikerült
valami fényesen. Dag egész idQ alatt sírt, Sol pedig ijedten bújt
el félelmében és üvöltött. Silje nem lepQdött meg ezen. A pap
fekete kalapja és alakját körüllengQ komorság megrémítette a
gyerekeket.
Végül olyan közel csalogatták a paphoz a kislányt, hogy
sikerült a fejére önteni egy kis vizet. Sol Angelika névre ke-
resztelték.
Silje ragaszkodott ahhoz, hogy két neve legyen, s mivel
Angelika régi szép keresztény név, a többiek is beleegyeztek.
De azt, hogy a kislány a Jéghegyek Népének leszármazottja,
Silje nem említette senkinek.
Végül Dag is két nevet kapott. A takaróján talált monog-
ram alapján Silje az elQkelQ Dag Krisztián névre keresztelte.
A legkínosabb esemény akkor történt, amikor Solt kivitték
a terembQl. Tisztán hallható volt, amikor a kislány megszólalt:
Ez az ördöngös pap bevizezte a fejem!
Szerencsére az ördöngösnek titulált pap semmit sem hallott
az egészbQl, a keservesen bömbölQ Dag minden figyelmét
lekötötte. Csak Benedek, Silje és Maria hallották meg.
A szolgalegény az oka motyogta Maria , Sol utána-
mond mindent, amit csak hall tQle.
Silje is rémülten nézett körül, csak Benedeknek esett nehe-
zére, hogy megQrizze komolyságát.
A gyerekek végre egyházi áldásban részesültek, Abelone
fellélegezhetett. A ház egyetlen sarkában sem rejtQztek többé
kisördögök.
De Abelone ezek után sem nyugodott. Mindenki tudta,
hogy csak a megfelelQ alkalomra vár, hogy megszabaduljon
SiljétQl és a gyerekektQl. A fia nyíltan ki is mondta, mit gondol
SiljérQl.
A konyhában ült és sört kért SiljétQl. A lány odament hoz-
zá és töltött neki. A fiú nekilátott a karácsonyi sonkának és
nagy szeleteket vágott belQle. A fiú gúnyos pillantásai idegesí-
tették Siljét, úgyhogy melléöntött egy kevés sört. A fiú fölcsat-
tant.
Te kétbalkezes! Még tönkreteszed az asztalomat!
Bocsánat dünnyögte Silje. Nehezen bírta ki, hogy visz-
sza ne vágjon.
Mert remélem, nem gondolod, hogy itt minden a tiéd lesz
egyszer? Számítottál rá, igaz? Ezért furakodtál be ide! Könnyq
egy öregembert az ujjad köré tekerni!
Ezt csak az anyjától hallhatta, futott át Silje agyán.
De biztosíthatlak róla, hogy te meg a fattyaid már nem
sokáig rontjátok itt a levegQt! Hamarabb, mint& auuu!
A fiú felüvöltött és bal keze után kapott. A kicsi Sol kisur-
rant a szobából.
Megvágta magát? kérdezte rémülten Silje.
Még hogy megvágtam magam! jajveszékelte a fiú.
Az a kis boszorkány, az tette! Láttam! Láttam!
Ne mondjon butaságokat! A kislány az ajtónál állt, távol
magától mondta határozottan, de sápadt arccal Silje.
Akkor is Q volt! Rámnézett és egy pillanat múlva belém
hasított a fájdalom!
Bolond beszéd! mondta Silje. Gyere csak, Grete!
Vedd gondozásba ezt a hólyagot, mielQtt még elájul! Úgy ordít
itt, mint egy& Jobb, ha nem mondom meg, mihez hasonlít.
Grete bejött, Silje pedig Sol után rohant. A másik szobában
[ Pobierz całość w formacie PDF ]