[ Pobierz całość w formacie PDF ]

sokkal mindig lelhet megjavítani.
Napoleon a hadvezéreinek és a hadseregszállítóinak
nagy vagyont,  módot juttat s fényes címekét,  ran-
got adományoz s hogy mindezt finomiabb életmqvészet
keretében élvezhessék, a forradalom alatt elüldözött régi
fQnemeseket csalogatja udvarába, hogy az  új fQurak
tQlük ízlést, választékos modort, kultúrát tanuljanak.
Q maga régi francia márkiktól vesz leckéket, hogyan
kell egy vérbeli fQhercegnQnek (Mária Lujzának) levelet
írni, hogyan illik Qt fogadni, termeibe bevezetni, hogyan
184
kell Qt szólítani, vele bánni, sQt, hogyan kell vele együtt
étkezni.
A napóleoni háborúkat európaszerte követQ nagy gaz-
dasági depresszió ismét a feudális urakat hozza felszínre.
Az általános szegénység egy darabig lehetetlenné teszi
a polgári új vagyonok keletkezését s így a feudalizmus
rövid idQre megszabadul korábbi versenytársától, a gaz-
dag, címre, rangra vágyó polgároktól. De helyettük jön
valami, ami sokkal  kellemetlenebb , a francia forrada-
lom révén elQtérbe kerülQ demokrácia, amely minden
rang és ,,mód nélkül döngetni kezdi a feudálisok várait.
S hogy teljesen nem dönti meg, részben annak köszön-
hetQ, hogy a  rangnak ismét a  mód siet segítségére:
a proletárok keserves munkájából nagy polgári vagyonok
keletkeznek s az ipari és kereskedelmi vállalatok polgári
sorban levQ tulajdonosai ismét a fundálisokhoz húznak.
Szomjúhozzák, keresik és  elérik a  rangot, az elQ-
kelQ pozíciót  a társaságot , amely szívesen fogadja a
kapitalizmus képviselQit, az újból megszületett pluto-
kraciát, melynek tagjai a mód és a rang egyesült erejével
nagy hatalomra tesznek szert, miközben, hogy a régi
arisztokraták körében magukat fenntarthassák,  szívós
szorgalommal és öntudatosan  kulturálódnak.
Végeredményeképpen tehát minden fejlQdés egy hár-
mas végcél felé vezet: mód. kultúra, rang. S a rang és
mód örökös harca kezdettQl fogva mindig arra vezetett,
hogy friss lendületq új elemek kerültek a kultúra és a
hatalom mezejére. Ez a folytonos felfrissülés biztosítja
185
a fejlQdés egyensúlyát s a régi rangbelieknek az új va-
gyónokkal és új ideológiákkal szemben való tartózkodó
viselkedése adja meg azt a mérséklést, melyre éppen a
fejlQdés egyensúlya érdekében feltétlenül szükség van.
Az idealista fiatalság éppúgy, mint minden fiatalos
ideológia, karcol a rang és a mód ellen s e harc közben
elQbb-utóbb elérkezik a kultúrának ahhoz a fokához, mi-..
kor már1 megérti, hogy minden értelmes mqvelt ember
alapjában véve, az  arisztokratizmus felé hajlik, 
értve pedig az arisztokratizmus alatt a szellemi, vagyoni,
hatalmi sikerekre és életmqvészetre való tudatos tö-
rekvést.
Az emberben meg van a vágy a többi közül való ki-
emelkedésre; ha másképpen nem lehet, legalább a maga
kis körén belül akar elQkelQ lenni, akar anyagi jólétet,
jó módot, rangot, pozíciót.
Az amerikai Cooper írja egyik könyvében, hogy az
emberek ösztönszerq bámulattal néznek fel arra, aki kö-
zülük kitüntetett helyzetben van. A rang és mód mindig
aféle ktrantetett helyzet, jól esik érte a tömeg bámulata,
amely annál kiadósabb, minél kevesebbeknek szól. A
rang és mód már azért is exkluzív hajlandóságú, nem
szereti, ha köreit zavarják s ezért fogad ideges tiltako-
zással minden új jövevényt. Pedig,  a végén mégis csak
befogadja,  a tiltakozás lármája idQvel teljesen elül.
Mert olyasfajta itt a helyzet, mint mikor a tóba követ
dobunk, ott, ahol a kQ beesett, kis körben nagy hullámok
186
keletkeznek, de tovább már mind inkább nagyobbak a
körök és folyton kisebbek a hullámok. A végén pedig a
tó tükre teljesen kisimul és  korábbi fényében ragyog
tovább ...
Fényqzés.
A XVIII. században, Amsterdam város polgármestere
a barátai tiszteletére egy ebédet adott; melyen nagyon
változatos és érdekes menüt szolgáltak fel.
Az elsQ fogást, amely paraszti módon elkészített egy-
szerq ételekbQl állott,  agyagtálakon hozták.
 Lássátok barátaim,  szólt a polgármester 
ilyen volt a városunk kezdetben.
Ezután egy második fogás következett: egyszerq,
de az elQbbinél valamivel jobb ételek,  cintálakon.
 Íme, ilyen a városunk, mikor jólétben él,  szólt
a házigazda.
A harmadik fogás pompás ételekbQl állott, ezüst tá-
lakon felszolgálva:
 Így legyen és így maradjon,  monda a polgár-
mester.
De mikor azután a negyedik fogás következett: min-
denféle édes csemege, torkosságok, aranymivq tálakban,
mqvészi porcellánokban,  majd finom külföldi borok,
metszett kristályüvegekben,  a házigazda így szólt:
  Barátaim, így fog a városunk tönkremenni!
Hasonló a fényqzés sorsa is. Egy bizonyos határig
helyén való, kellemes, szép és hasznos; azontúl a biztos
összeomlásra vezet.
183
Kiirtani nem lehetett és nem is lehet sohasem, 
mert gyökere mélyen az emberi természetbe nyúlik.
A barlanglakó Qsemberben is volt fényqzQ hajlam,
mint ahogy van a mai legvadabb néptörzsekben is. 
Alapja az, hogy az ember igyekszik,  ha csak rövid
pillanatokra is,  a többi felett kimagasló, ünnepi életet
élni. Nemcsak a gazdagnak, de a szegény páriának is
jól esik, ha néhanapján terített asztalhoz ülhet, szebben
felöltözködhetik, talán az otthonának is szerezhet vala-
melyes dísztárgyat,  de épúgy kedvére való, ha a má-
sok pompájában, fényqzésében gyönyörködhetik.
Az ember természetében rejlik, hogy nagynak, jelen-
tQsnek inkább azt látja, amit pompa és fény vesz körül.
S éppen azért, aki hozzájut, igyekszik valamelyes fényt
kifejteni, hogy ezzel emelje a maga méltóságát, kiemel-
kedjék a tömeg közül.
És ebben egy az uralkodó és a proletár is: a római [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • absolwenci.keep.pl
  •